Ajándékot leggyakrabban közeli családtagjainknak, hozzátartozóinknak adunk, de általában mindenképpen olyan személyt kívánunk ingyenes juttatásban részesíteni aki valamilyen szempontból fontos számunkra. Ha ellenértéket nem is várunk az ajándékért, de bizonyos elvárásaink lehetnek a megajándékozottal szemben, amelyeket adott esetben az ajándék visszakövetelése körében érvényre is juttathatunk.

Az, hogy egyszerűen meggondoltuk magunkat az ajándékozással kapcsolatban természetesen nem elegendő ahhoz hogy visszaköveteljük az ajándékot. De léteznek olyan esetek amelyek során erkölcsi szempontokat is figyelembe véve az ajándék a jog szerint is visszakövetelhető.

Visszakövetelheti pl. az ajándékozó az ajándékot akkor, ha az ajándékozási szerződés megkötése után élete annyira elnehezült, olyan nehéz anyagi körülmények közé került, hogy a saját létfenntartása érdekében szüksége van az ajándékba adott dologra. Ebben az esetben is csak akkor követelhető vissza azonban  az ajándék ha ez nem sodorja veszélybe a megajándékozott létfenntartását.

 Ha ellenértéket tehát nem is, de egy minimális hálát elvárhat az ajándékozó megajándékozottól. A súlyos hálátlanságnak a jogszabály szerint is következményei lehetnek, mert az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közhozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. A felek közötti viszony megromlása, a megajándékozott tiszteletlen viselkedése, a látogatások elmaradása önmagában nem minősül súlyos jogsértésnek és nem ad alapot az ajándék visszakövetelésére.

Visszakövetelésnek nincs helye, ha az ajándék a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. Megbocsátásnak, illetve a visszakövetelésről való lemondásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb idő nélkül nem követeli vissza.

Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, akkor is ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

Ebben a kérdéskörben leggyakrabban a házasulandóknak, ill. a házastársaknak adott ajándékok visszakövetelése merül fel. Főszabály szerint a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülmények biztosítása érdekében adott ajándék – beleértve az ún. menyasszonytáncpénzt is – általában a házastársi közös vagyonba tartozik. A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni. Ha a két feltétel megállapítható – az ajándék jelentősebb értékű és szülőtől vagy más rokontól származik – nem is kell az ajándék visszakövetelésével foglalkozni, mert az fele részben sem került a gyermek, rokon házastársának a tulajdonába. Minden más esetben viszont, amikor a házaspár mindkét tagjának a közös tulajdonába kerül az ajándék, amit abban a reményben adott az ajándékozó, hogy a házasság tartós lesz – ha a jogszabályi feltételek fennállnak – szóba kerülhet az ajándék visszakövetelése a „korábban nem rokon” házastárstól.

Nem lehet visszakövetelni a szokásos mértékű ajándékot. A szokásos mértékű ajándék feltehetően nem sokat segítene az ajándékozó létfenntartásában, így érthető, ha visszakövetelésének nincs helye ebben az esetben,  súlyos jogsértés esetén pedig fontosabb szempont a kisértékű perek elkerülése.

Image by mdjaff on Freepik