Az életkor előrehaladtával sokakban felmerül annak az igénye, hogy biztosítsák saját maguk számára a megfelelő gondoskodást, idős korukban olyan személy álljon mellettük, aki szükség esetén gondozza, ápolja őket. Akik ebben közvetlen családi alapon segítségre nem számíthatnak, azok számára jelenthet megoldást az eltartási szerződés.

Tartási szerződés alapján az eltartó az eltartott körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, az eltartott ellenérték teljesítésére köteles. Az eltartó kötelezettsége kiterjed az eltartott lakhatásának biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére. Az eltartónak és eltartottnak nem kell feltétlenül közös háztartásban élnie.

Az  eltartási szerződés létrejöttének nem feltétele, hogy az eltartott a létminimumhoz szükséges anyagiakkal se rendelkezzék, és egészségi állapota miatt ápolásra, gondozásra szoruljon. A tartás megfelelőségét gyakran eltérően értelmezi az eltartó és az eltartott, az nem jelenti kizárólag a szűkös tartást, annak átlagos színvonalúnak kell lennie. A tartás módjának, mértékének meghatározásánál az eltartott korát, anyagi helyzetét, egészségi állapotát és egyéni szükségleteit, továbbá elvárásait kell figyelembe venni.  Eltartási szerződést lehet kötni akkor is, ha az eltartott létfenntartása saját vagyonából, jövedelméből biztosított, az eltartott azonban egy magasabb életszínvonal elérésére törekszik. A szerződés köthető tehát valamilyen sajátos, akár luxus jellegű igény kielégítésére is.

Az eltartási szerződés érvényesen létrejöhet a törvény alapján tartásra kötelezett (így pl. házastárs vagy gyermek) részéről is, illetve élettársak között is. Ezekben az esetekben azonban különösen meg kell fontolni a szerződéskötést, mert érvénytelen az a tartási szerződés, amelyeket a családtagok egymás öröklési igényeinek megrövidítése érdekében kötnek, vagy eltartott súlyos, halálos kimenetelűnek tartott betegségének ismeretében köti meg a tartási szerződést.

Az eltartási szerződést írásba kell foglalni. A tartás ellenében leggyakrabban az eltartott valamilyen ingatlan tulajdonjogát ruházza át az eltartóra, így ebben az esetben ügyvéd által ellenjegyzett szerződésre van szükség.

Az eltartási szerződés alapján az eltartott által vállalt ellenérték teljesítése leggyakrabban tehát az eltartott ingatlana tulajdonjogának átruházását jelenti. Az ingatlan – ha csak a felek eltérően nem állapodtak meg – a szerződés megkötésekor, annak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével az eltartó tulajdonába kerül. Ezzel az eltartott érdekei veszélybe kerülhetnek, ha az eltartó a tartási kötelezettségének nem, vagy nem megfelelően tesz eleget. Erre az esetre jelenthet biztosítékot a tartási jognak az ingatlan tulajdoni lapjára való bejegyzése illetve az ingatlan tulajdonjogának átruházásával egyidejűleg az eltartó javára haszonélvezeti jog bejegyzése.

Amennyiben eltartási szerződést szeretne kötni, akár eltartói, akár eltartotti oldalon, úgy forduljon hozzánk bizalommal.

Az eltartási szerződést a felek általában „életfogytiglani” időtartamra kötik meg. Ebből következően az eltartott haláláig követelheti a tartást. Mégpedig függetlenül attól, hogy erre az eltartónak nyújtott ellenszolgáltatás elég fedezetet jelentett-e.

Az eltartási szerződés alapján az eltartó egy olyan speciális szolgáltatást teljesít, amelynek alapvető jellemzője a bizonytalansági tényező és a szerencseelem, s amelynek következtében annak időtartama sem a szerződés megkötésekor, sem annak teljesítése során nem határozható meg. Elképzelhető, hogy az eltartott igen hosszú életű lesz, az eltartónak akkor is nyújtania kell tehát a tartást, ha az ellenértékként kapott ingatlan értékét már jóval meghaladta az általa nyújtott szolgáltatás.

Az eltartó halálával a szerződés csak akkor szűnik meg, ha az eltartó haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatás értékét legalább elérte. Nem szűnik meg viszont a szerződés az eltartó halálával, ha az addig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi. Ebben az esetben a már írtak szerint az öröklési jog szabályai érvényesülnek és a tartási kötelezettség az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint átszáll az eltartó örököseire.

Sajnos előfordul, hogy az eltartási szerződés teljesítése a mindennapokban súlyos konfliktusokkal jár. A szerződés révén gyakran egymás számára idegen személyek kerülnek közös háztartásba, amely idővel előre nem látható összetűzések forrásává válhat. Gyakran változik az ellenszolgáltatás értéke, ami az eltartottat a tartási szerződés megszüntetésére indítja abban a reményben, hogy újabb szerződést köthet kedvezőbb feltételek mellett. Az eltartott életkorának előrehaladtával, egészségi állapotának romlásával számottevően elnehezülhetnek az eltartó kötelezettségei, ezért a szerződés változatlan tartalommal való fenntartása vitássá válik.

Fontos megjegyeznünk, hogy az eltartási szerződés egyoldalúan nem mondható fel, nem szüntethető meg, a konfliktusok kezelésére kizárólag a bíróság jogosult. A bíróság számára adott a jogi lehetőség, hogy az eltartási szerződés tartalmát módosítása, a tartási szerződést életjáradéki szerződésé alakítsa és végső eszközként a tartási szerződés megszüntesse.

Image by Freepik